Sajnos a szombati munkanap miatt lemaradtam a legizgalmasabb programokról: a halászatról valamint a hal és az újbor megáldásáról az Apátságban. A hírek szerint az idén bőséges volt a zsákmány, mintegy 2-3 mázsa volt a teljes mennyiség - szebb időkben ez a 100 mázsát is elérte.
Szerencsére így vasárnap is bőven lehetett gardát kóstolni.
De mi is az a garda?
A garda hal a pontyfélék családjába tartozik, kb. 25-35 centiméter, de olykor akadnak ennél kicsit nagyobb példányok is. Majdnem teljesen egyenes hátvonalú, szürkéskék vagy ezüstös háttal és apró pikkelyekkel rendelkezik. A teste keskeny, hosszúkás és lapos, mellúszói nagyok. Szája meredeken felfelé irányul, így könnyen fogyasztja a víz felszínére hulló rovarokat.
Így néz ki:
A garda vándorhal, a sós és édesvizek egyaránt élőhelyei. Eredetileg a telet a tengerben, míg az év többi részét édesvízben tölti, ahol szaporodik is. A Balaton heringhalának is nevezik. Az itt élő példányok természetesen egész életüket a Balaton édesvízében töltik, vándorlási szokásuk azonban megmaradt, és ősszel még ma is megfigyelhető, ahogy a víz sötétlik a garda rajoktól.
Hogyan halásszák a gardát?
A tihanyiak számára a garda mindig kiemelt jelentőségű hal volt, számos tihanyi családnak jelentett megélhetési forrást a garda halászat. A tihanyiak egy különleges halászati technikát alkalmaztak a hal kifogására, melyhez Tihany különösen alkalmas volt a vízhez közel fekvő hegyei miatt.
A tihanyi dombokról az ún. „hegyenjáró” figyelte a gardarajok őszi vonulását. Ahol a gardák vonultak, ott a vízen sötét felhők jelentek meg, „hegyenjáró” pedig egyezményes jelekkel (például kabátja lengetésével) irányította a vízen lévő halászhajókat a gardák felé. Ezért is nevezték „látott halnak”.
Herman Ottó írt erről részletesen a Magyar halászat könyvében: „A látóemberek botjukra tűzött subájukkal integetve irányították a halászhajókat a halrajok felé, hogy azokat bekerítve minél gazdagabb zsákmányra tehessenek szert a Balaton heringhalából, a gardából”.
Hermann Ottó könyvének „látott halról” szóló fejezetét itt olvashatjátok.
A garda tiszteletére rendezett fesztiválon a vasárnapi halászléfőző verseny mellett még sokan sütöttek gardát is, melyet természetesen meg is kóstoltam. A garda meglehetősen szálkás hal, húsa azonban nagyon finom.
A gardasütés a hal megtisztításával kezdődött, melyet ezután mindkét oldalán egészen a gerinccsontig ható sűrű vágásokkal beirdaltak, sózzák, borsozzák, és paprikás lisztbe forgattak.
A garda pucolása így nézett ki vasárnap:
A hagyomány alapján a halat ezután nyársra húzzák, és szőlőrőzséből rakott tűz parazsa felett sütik meg. Szokás, hogy a halat betakarjuk konyharuhával (régen sokszor a kabátba burkolták be a halat), amely így saját gőzétől puhult vissza.
Vasárnap nem nyársra húzva, hanem kevés olajon kisütve kóstolhattuk. Így is nagyon finom volt.
További képek a fesztiválról:
