Végre jutott egy kis időm arra, hogy a múltkor beharangozott lángosról feltegyek néhány képet.
Pár éve éppen Tihanyban, a révnél futottam bele egy ehetetlen lángosba, amiből csak azért nem lehetett csavarni a rajta úszó zsírt, mert kemény volt, mint egy fadarab, az íze pedig keserű volt a fáradt olajtól. Azóta csak nagyon óvatosan próbálkozom…
Amikor valaki a tihanyi molós lángost ajánlotta, jó alkalomnak tűnt leküzdeni a lángos kapcsán alkotott averziómat.
A tihanyi Móló Büfét a hajóállomásnál, a gombának is nevezett íves tetejű épületben találjuk. A hely első látásra talán nem túl megnyerő, és a kilátás is csak akkor teszi vonzóbbá, ha a büfének háttal ülünk le.
A lángos ezzel szemben tényleg nagyon jó. A tészta friss, finom kelt ízű, kívül vastagabb, puhább, belül ropogósabb, de egyáltalán nem kemény. Az olajat szinte nem is érezni, és a tejföl és a sajt aránya is éppen jó.
Ha már a Balaton gasztrokultúrája csak lassan is lép ki a lángos, a palacsinta és a hekk világából, örülök, hogy legalább ezekből is lehet nagyon finomakat enni!
