Egyre gyakrabban találkozhatunk a veszprémi Chianti Étterem nevével éttermi TOP listák élén, gasztrobloggerek általában dicsérő írásaiban. Én is írtam már az étterem által nyitott delikátesz üzletről, ami ma is üde színfoltja a vidéki városnak.
Miután tavaly a Népszabadság Az 50 legjobb étterem Magyarországon kiadványában a 29. helyre, a Dining Guide Étteremkalauz pedig a legjobb 15 vidéki étterem közé sorolta az éttermet, gondoltuk, épp itt az ideje, hogy végre mi is szemügyre vegyük.
Ennyi elismerés mellett –bevallom – talán túl nagy elvárásokkal érkeztünk meg. A hely Veszprém külvárosában található, a nagy terasznak köszönhetően tavasztól minden bizonnyal sokkal vonzóbb környezetben, mint most ebben az esős, szeles időben. Az étterem belül tágas, de a berendezéssel, a bontott téglákkal, kövekkel, a színekkel, és egy kandallóval sikerült barátságossá, családiassá kialakítani.
A húsvéti díszítést (ha ez egyáltalán annak mondható) azonban jövőre mindenképpen átgondolnám a helyükben:
Az étterem filozófiája, hogy "Egy vacsoránál épp oly fontos a hely meghittsége, az előzékeny szerviz, mint a felszolgált ételek tálalása és kivételes zamata. Mi, a Trattoria Chianti csapata hisszük, hogy klasszikus szakértelemmel, kitartó odaadással, kifogástalan alapanyagokkal és színvonalas konyhával, szórakoztató élménnyé nemesítjük az itt eltöltött időt."
A hely meghittségével és a szervizzel nem volt a gond, a többi sajnos már nem volt ennyire szórakoztató élmény. Az étlap alapvetően olasz jellegű, melyet nemzetközi és magyar fogások egészítenek ki.
Az étterem ajándékaként finom, ropogós héjú házi kenyeret kaptunk vajjal. Ez így tulajdonképpen rendben is van, bár hasonló kategóriás éttermek ennél izgalmasabb kóstolókkal rukkolnak elő. Számomra e falatka célja az lenne, hogy felkeltse az érdeklődésem a következő fogások iránt, de itt nem igazán érte el célját, inkább csak éhségcsillapításként szolgált.
Előételnek fácánhúsleveset kacsamáj-royal-lal és őzragulevest erdei gombákkal rendeltünk. Sajnos a fotók a levesekről elmaradtak, pedig mindkettő nagyon finom volt. Különösen az őzraguleves ízlett mindkettőnknek, melyben az őz húsa szinte szétolvadt a szánkban.
Főfogásaink szép színesek voltak, azonban összességében mégsem nyújtottak ínycsiklandó látványt:
Céklás rizottó szalonnás tintahallal
Borjúhúsos ravioli, lágy petrezselyem-mártással
Utóbbi sajnos nemcsak látványra nem volt megnyerő. A hús és a tészta is kemény volt, a mártás pedig mint egy főzelék úszott a tányérban, elnyomva a tészta állagát és ízét. Nem láttam még olaszt, aki ennyi szószt tett volna egy tésztára… A petrezselyem ízén kívül pedig semmi mást nem lehetett érezni.
Ezt követően kicsit még éhesen, és félve rendeltük egy áfonyás túrógombócot desszert gyanánt. A marcipánöntetet kihagytam (bár imádom a marcipánt, valahogy az öntetről egy ragadós, émelyítő dolog jut eszembe). Sajnos újabb csalódás ért. A gombóc kemény, és legfőképpen nagyon száraz volt.
Szerettem volna jó élményekről beszámolni, de sajnos összességében nem egy túl jól sikerült vacsorában volt részünk. Pedig Veszprémbe is kellenek a jó helyek! Szóval hajrá fiúk, én drukkolok!
Chianti Étterem
Veszprém, Csermák Antal utca 13.
Tel.: +36 88 410 385
http://www.chiantietterem.hu/www.chiantietterem.hu
