Csopak és Veszprém között autózva, a Malom Csárda mellett elhaladva mindig arra gondoltam, hogy egyszer ki kéne próbálni ezt a helyet is. A látvány ugyanis nagyon csábító: a Nosztori-völgy bejáratánál igazán csodás környezetben fekszik az egykori vízimalom épülete, csorgadozó patakkal, malomkerékkel, állatokkal. Az épület belül is megnyerő: hangulatos kerthelyiség, igazi magyaros falusi hangulattal.
Sajnos ezen a helyen mégis egy gasztronómiai rémálomban volt részünk.
Kezdődött egy meglehetősen furcsán viselkedő pincérrel, aki félig az asztalra hasalva, bugyután viccelődve, szemenként próbálta leszedegetni az előző vendégek által asztalra borított főtt rizs maradékát. Az étlapokat otthagyta ugyan, de ez volt az utolsó pillanat, amikor láttuk őt. 20 perc elteltével a tulajdonos érkezett az asztalunkhoz, és végre felvette a rendelést.
Bár nem volt túl sok pincér, de teltház sem, láthatóan mégsem bírtak a kiszolgálással. A mellettünk lévő asztaltól a vendégek hangosan mérgelődések közepette távoztak, és egy legalább 8 fős asztal is megunta a várakozást.
Kis idő elteltével megkaptuk a rendelt söreinket is, bár ettől kezdve már az idő volt a legkisebb problémánk. A sör kiöntéséről csak ennyit:
Jöttek a levesek: hideg gyümölcsleves, jókai bableves, és a ház egyik specialitása, a savanyú szíve-nyelve leves. A tányérok egytől egyig pirospaprikás olajos ujjlenyomatokkal és az előző leves nyomaitól voltak koszosak. Igyekeztünk ezt udvariasan jelezni, bár szívem szerint azonnal visszaküldtem volna mindent (megjegyzem a nagy nehezen előkerült só és borsszórót sem mostanában takaríthatták le). A gyümölcslevest Adri kérte, aki az első kóstolás után csak ennyit mondott: „a menzás nénik sírnának”. Egy kis tej, tejszínhab és fagyasztott bogyósgyümölcs keveréke. Nyami.
A jókai bablevesből –bár nagy adagot kértünk – halászni kellett a csülökdarabkákat. A képen látható nagy bográcsból kb. 4 falatnyi hús kerül elő, de cserében legalább 20 db bőrke darab is. Nem mondom, kell az is egy finom bablevesbe, de ennyi??? Az íze azért legalább rendben volt, és a savanyú szíve-nyelve levesre sem panaszkodtak a fiúk. Talán nem véletlen, hogy a pincér csak ennyit kérdezett: „Az uraknak ízlett a leves?”. Úgy látszik a többiről nem is várt jó véleményt…
Főételek: vadas zsemlegombóccal, túrós csusza, paprikás csirke, székely libacomb. Utóbbi rendben volt – szerencsére a káposzta melegítve jó. A többi étel nemhogy friss nem volt, de a zsemlegombóc konkrétan savanyú volt – no meg szét is főtt. A gombóc puhaságát ellensúlyozandó, a hús vághatatlanul keményre sikeredett. A fincsi gyümölcsleves és a vadas el (nem) fogyasztása után mégis Adri volt köztünk a legszerencsésebb: hasfájás megúszva! Ez sajnos nem mondható el a paprikás csirke és a túrós csusza után.
Amikor a végén a pincér desszertet és kávét ajánlott, egyikünkből természetes őszinteséggel csúszott ki az „Isten ments” válasz.
Sajnálom, hogy ilyen helyek még működhetnek a Balaton partján, és csak remélem, hogy a hasfájás a legnagyobb probléma, ami itt valakit érhet…
Malom Csárda
8229 Csopak, Veszprémi út 3.
Telefon/Fax: +36 87 446 063, Mobil: +36 30 9472 291
E-mail: kapfinger.attila@malomcsarda.hu
